ZPweBlog: Az arácsi Brázay-villa II.

Régóta foglalkoztatja a füredieket és a fürdővendégeket egyaránt, vajon mi célt szolgált az az oszlop, amelynek a jég nyomásától ferdére dőlt beton alapzata az arácsi öböl szélén emelkedik ki a Balatonból. A Pécsett élő Őriné Brázay Margittól megtudtuk, hogy a tervek szerint Szűz Mária szoborral díszítendő emlékművet a jórészt a Brázay-birtokon forgatott Fény és árnyék című film ihletésére emelték volna, de csak az alapozásig jutottak, a háború megakadályozta a befejezést.

Az oszlop 2006 nyarán, fürdőzőkkel

Tüdős Klára (1895-1980); ruha- és jelmeztervező, a film- és színházi rendező, népművészeti kutató, A Győrffy István Kollégium támogatója, az Országos Református Nőszövetség szervezője. A II. világháború alatt férjével, dr. Zsindely Ferenccel, aki az 1940-es évek elején kereskedelmi és közlekedési miniszter volt, Budapesten többszáz menekültnek nyújtottak segítséget)

A film rendezőjének jó sorsa és társadalmi pozíciója lehetővé tette, hogy 1943-ban filmesként is kipróbálja magát. Módjában állt a kor legjobb magyar szakembereit maga köré gyűjteni; a műtermi felvételek operatőre Eiben István lett, a külső felvételeket Makay Árpádra bízta. Makay később így emlékezett hármójuk munkájára: „Eiben Istvánnal kiegészítettük egymást. (...) Közös vágyunk volt, hogy ami szépet vizuálisan meg lehet csinálni, megtegyük. Tüdős Klára tudta pontosan, hogy mit akar, de nem tudta megvalósítani, ehhez segítség kellett. Összegződtek a filmben a tehetségek. Akkoriban, a műtermi felvételek dömpingjében ritka kívánság volt az eredeti külsőkhöz való ragaszkodás.” A filmzene-szerző Vincze Ottó is a szakma elitjéhez tartozott, ő a filmben debütáló Nagykovácsi Ilona énekszámainak sikerét biztosította. Az egyik kritikusa által „pregnáns, ellenpontos lélektani drámának” nevezett történetet a rendezőnő, Tüdős Klára maga írta, a forgatókönyvet viszont ismét szakember: Manninger János jegyzi. A három főszereplőből kettő ismert, „befutott” színész: Bulla Elma (30) és Ajtay Andor (40), a harmadik, Nagykovácsi Ilona (34) a Fény és árnyékban kapta első, tehetségéhez méltó feladatát. Filmforgatás közben egy riporter az iránt érdeklődött Bulla Elmától, milyen fajta szerepet játszik ezúttal. „Egy asszonyt, akit Isten tudja miért, de elhagynak. Azt hiszem, engem hagynak el a legtöbbet Magyarországon” – válaszolta „beskatulyázásán” mosolyogva a művésznő. A rendező a szerepet eredetileg Bajor Gizinek szánta, ő azonban nem vállalta el; úgy gondolta, hogy színpadon elbűvölő, sajátos varázsa a mozivásznon nem érvényesül igazán.

Nehéz ma már képet alkotnunk arról, hogyan fogadta a közönség a Fény és árnyékot. Az 1943. december 22-i, fényes külsőségek között megtartott bemutató után egy évig játszották a pesti mozikban, műsoron volt még 1944 decemberében is. A főváros körül lassan bezárult addigra az ostromgyűrű. Hány embert érdekelt az avíttan romantikus, helyenként egyenesen giccsbe hajló mese, amely ráadásul szigorú didaktikával hangsúlyozta az erkölcsi tanulságot? A fekete-fehér sematizmussal ábrázolt jellemekbe a kiváló színészek sem tudtak életet lehelni. Ugyan megragadta-e a nézőket a „szegény gazdagok” könnyes-bús története a háború hatodik évében?

A sznobokat mindenesetre magával ragadta az, hogy az – egyébként tévesen! – elsőfilmesnek gondolt rendezőnő ráadásul „kegyelmes asszony”. Némely riporter ámuldozva állapította meg, hogy munka közben „overallt is megszégyenítő egyszerű öltözetben osztogatja halk, biztos utasításait”, s az étteremben hasonló módon „olyan, mint rendezés közben: ember.” (Gyimesi Kásás Ernő: Szemközt az első magyar rendezőnővel. Magyar Film, V. évfolyam 52. szám.)

A füredieket a Balaton-parti forgatás hozta lázba. A Mozi Ujság helyszíni tudósításából idézünk: „Már előtte való nap a csendes fürdőtelep csupa izgalom. A kis liftes boy a szállodában sóhajtva mondja reggel: – Jaj, csak rá tudnék kéreckedni arra a filmre valahogy egy percre! – és belepirul a vágyba. Nem tudni biztosat, hol vannak, tegnap Tihanyban forgattak – jön a hír –, de ma már eljöttek onnan. – Senki se látja őket délig. Aztán felbukkannak, és a Brázay villában kezdenek dolgozni. Ez a villa Füred egyik büszkesége. Főúri kastélynak is bátran nevezhetnénk, ahogy ott áll hatalmasan és előkelően a híres gyümölcs- és virágkertészet közepén. Ez a kert most valóságos filmstúdióvá változott. A teraszon a fehér madeira-ruhás Nagykovácsi Ilonát sminkelik. A füvön pedig nyersselyem overallban ott ül a rendező: Zsindelyné kegyelmes asszony. Egy bokor mögül filmfelvevőgép lencséje kandikál ki, hirtelen izgalom támad a rendező hadseregben, csendre intenek mindenkit. (...) A kertben új felvételhez készülődnek, és most valljuk be őszintén, ki is dobnak bennünket.” (Mozi Ujság, 1943. IX. 8. — IX. 14.)

Az USA-ban élő Brázay Doris ötven évvel később így idézi föl az emlékeket: „Én játszottam a Fény és árnyék című filmben nyolc éves koromban, így még emlékszem mindenre. Például, hogy nagyon csodáltuk Tüdős Klárát hosszú, fehér, selyem nadrágruhájában. Sajnos úgy hagytuk el Magyarországot, hogy minden ott maradt. Ez az egyetlen fénykép (t. i. egy vetítésre szóló meghívón lévő), ami megvan. Én vagyok rajta és Hegyi Péter, a filmöcsém. Ha jól emlékszem, ez a kép jelent meg szegény Bulla Elmának a hullámokban, miután belefulladtunk a Balatonba”. Édesanyja, Brázay Zoltánné hozzátette: „Doris lányom váratlanul került a filmbe, mert az eredeti szereplő nem volt diszponálva. Minden előkészület nélkül abban a kis „dirndl-ben”, amiben reggel fel lett öltöztetve.” ( Levél; kelt USA, Jericho 1993. május 7-én. Közre adja Dizseri Eszter Zsindelyné Tüdős Kláráról írott könyvében, 77. old. Kálvin János Kiadó, Budapest, 1994.)

Hogy a kis liftes fiúnak sikerült-e „rákéreckedni” a filmre, ma már aligha állapítható meg. Az árvákat azonban füredi gyerekek játszották, sajnos, a stáblista az ő nevüket sem örökítette meg.

A parádés bemutató után két héttel egy másik „kegyelmes asszony”, a Horthy családdal szoros rokoni kapcsolatban álló Edelsheim Gyulai Ella írt kritikát a Fény és árnyékról. Tapintatos visszafogottsággal bírálta a jellemábrázolást, a színészi alakításokat, de fenntartás nélkül dicsérte a technikai megoldásokat és a műben megfogalmazódó „magasabb eszmei igazságot”. „Tüdős Klára, a film írója és rendezője egy magasabb eszmei igazságért írta történetét. Mégis vitába szállnék vele, mert nem tudom elképzelni, hogy vannak ilyen tökéletesen jó és tökéletesen rossz emberek a világon. A jellemfestésnek ez a Jókaira emlékeztető módszere arra vall, hogy a nagyszerű írónő az erkölcsi tanulságra fektette a fősúlyt. Énünk kettősségében a jó és rossz örök harcot folytat egymás ellen. Tüdős Klára nem választotta ezt a kompromisszumos karaktert, hanem két női főszereplőjének vállára olyan feladatot bízott, amivel nehéz megbirkózni. (...) Írói elképzeléseivel lehet vitatkozni, de rendezői magasabbrendűségét mindenkinek el kell ismerni, aki ezt a filmet látta. (...) Filmtechnikai szempontból tökéletes munka (...) különösen a balatoni viharról készített felvételek drámai szépségűek.” (Film, Színház, Irodalom 1944. január 6-12.)

„A vihar-jelenetnek dramaturgiai funkciója volt”, hangsúlyozta a már idézett visszaemlékezésében az operatőr, Makay Árpád is. Tegyük hozzá: az akkoriban még kevéssé megszokott külső felvételek, a napfényes, szelíd Balaton, a telihold varázsolta aranyhíd, a kihalt őszi sétány hulló levelű fái a film más részeiben a lírai hatást, az emlékképek érzelmi erejét erősítették. Eiben és Makay felvételei magát a Brázay-villát is főszereplővé emelik, szimbolikus jelentéssel ruházzák fel. Az épület akkor még karakteresebben uralta a dombtetőt, a pártüdülő korszakban hozzátoldott szárnyak a kontúrjait ellaposították.