Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.
Tanítóm minden, ami él,
apám a mult egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.
Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:
én azt szeretném, ha hazám
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám.
1930
Bemutatom Mariska dédnagymamám legendás nyúlpástétomának receptjét, először fakszimile, ahogy Pestszentlőrincen lejegyezte az 1934-es naptár egy októberi hetének hátlapjára (és egy kicsit az elejére is). Ne kérdezzétek, ki és miért vágta körbe és mi lett a lap többi részével, az biztos, hogy kárba nem veszett, mert semmit ki nem dobunk, amit még használni lehet.
Betűhű átiratban:
30 deka disznóhús
10-15 d. császárhús
1 zsömle
1 tojás
1 kávés kanál mustára nyulhus zöldséggel - babér levéllel
feketebors és szegfűbors jön beleha megfőtt ugy a disznó hussal együtt le lesz darálva a zsömle szintén - azután a tojás 5 deka vaj - mustár - bors - csöp majoránna pár szem köménymag finomra törve és jól át dolgozva
a léből hozzá venni hogy könnyű massza legyen - cipó alakban
morzsával meghintve
kisütjük
Láthatóan sietve jegyezte le, semmi olyat nem írt fel, ami egy gyakorló háziasszony számára magától értetődő. Az egész nyulat megfőzi zöldségekkel, babérlevéllel, fekete- és szegfűborssal, mintha vadast készítenénk. Ha megfőtt, kicsontozva a disznóhússal, császárszalonnával és a zsömlével ledarálja. Ha emlékeztek a régi, öntöttvas húsdarálókra, azokhoz kétféle tárcsa volt rendszeresítve, na ehhez kellett a kisebb lukú, finomabb. A zsömlét természetesen be kellett áztatni előtte. Cipó alakban - ez alatt domború, hosszúkás cipót értsünk, gömbölyded formát, nem széttaposott kozákkucsmát.
Nem derül ki, mit kezdett a kifőtt zöldséggel illetve a lével. A murok a drága-drága, parajdi Ozsvát Pali bátyám szava szerint isteni étek, ő ahelyt béfalta volna, úgy magában. A főzéshez nyilván kellett só, a darált masszához nem tudom, a szalonna maga sós, meg a főzésből hozzávett lé is. Mi történjék a nyúl belsőségeivel? (Szív, máj, tüdő, vese.) A kortárs "Az Új Idők második receptkönyve" (600 kitűnő recept. Összeállította az Új Idők szerkesztősége. Budapest, 1934. Singer és Wolfner.) a belsőségeket kevés vöröshagymás zsíron puhára párolni és a nyúlhúshoz hozzáadni rendeli. Ugyanez a forrás háromszor daráltatja át a masszát, a lével együtt, magyarán igen kevéske vízben pároltatik.
Ültem csolnakomban
Habzó vízen,
Hallék zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpülsz égi vándor,
Föld s víz felett,
Vajha szállni tudnék
Én is veled!
Nem tudom, a Boeing alkalmazottjai Everettben (Washington állam) ahol a 747-eseket szerelik össze, olvastak-e Kölcsey Ferenctől bármit is. Ha mégis igen, ők biztos nem a darvakra gondolnak csolnakázás közben.
Vannak ezek a jó kis Urban Legend sztorik, amelyek keringelnek internet szerte. Az egyik imígyen szól:
2004 őszén néhány reptéri Boeing-alkalmazott elhatározta, hogy elcsór egy életmentő tutajt egy 747-esről. Sikeresen lejuttatták a gépről és hazavitték. Pár perccel azután, hogy ringatózni kezdtek vele a folyón, a Parti Őrség feléjük repülő helikopterére lettek figyelmesek. Kiderült, hogy a koptert az az irányjeladó bója vezette rájuk, amely automatikusan működésbe lépett a mentőtutaj felfújásakor. Az urak nem Boeing alkalmazottak többé.
A fenti történet kétségtelenül érdekes és morálisan is pozitív, azért kezeljük erős fenntartással. Először is azért, mert nem életszerű, hogy azok az alkalmazottak, akik ilyen szinten hozzáférhettek egy mentőtutajhoz, ne tudtak volna róla, hogy automatikus ELT bója van bennük. Másodszor is azért, mert nincs is. Legalábbis a snopes.com legendavadász oldal szerint, a 747-eshez ilyen opció (mármint mentőtutaj) nem rendelhető, legfeljebb a 767 és 777-esekhez. Szeretném viszont megnyugtatni azokat, akik 1946 és 2012 között a Malév utasai voltak, hogy vészjeladó bója már az Il-18-asokon is volt. Megmutatom, hogy nézett ki és hogyan működött.
A Malév Il-18-asain rendszeresített BE-369 ELT bója üzemkészen
Akku: "merkuri" akkumulátor
Az akku 2 évente cserélendő, egyszeri működtetésre alkalmas
Frekvencia: 121 MHz és 243 MHz (egyidejűleg)
Teljesítmény: 400 mW
Üzemmód: A2 (hangzó távíró)
Moduláló frekvencia: 300-tól 700Hz-ig folyamatosan változó
Telep feszültsége: 13,4V
Működési idő: 48 óra
Méret: 15x70cmMűködtetése szárazföldön:
- szalagokat eltávolítani
- az antenna felcsapódik, benyomja a mikrokapcsolót, amely indítja az adót
Tengerben:
- zsinórt a tutajhoz erősíteni
- a rádiót vízbe dobni
- a szalagok a víz hatására leoldódnak, kinyílik az antenna, indul az adóForrás: Il-18 Légiüzemeltetési Utasítás, I, Rádiós berendezések
(Kiadó: Malév Műszaki Osztálya, Budapest, Ferihegy, 1974)
A bója felső része. A tépőzár nyitásával vagy a víz hatására történő leoldódásakor felcsapódik az antenna és az alatta lévő mikrokapcsoló beindítja a szerkezetet. A rádióadó elkezdi sugározni a vészjeleket, a stroboszkóp-fények villogni kezdenek.
Használati utasítás: markold meg a bóját, a másik kezeddel rántsd meg a piros pöcköt, ennyi.
Attack
Évtizedekkel ezelőtt kísértett az agyamban egy kép: dimbes-dombos sárga repceföld közepén zöld bokor, nyári napsütés, kék ég. Tudtam, hogy én ezt a beállítást láttam már valahol és nagyjából sejtettem is, hogy a Bakonyban. Autóval, gyalogosan jártam keresztül-kasul a Balaton-felvidéket éveken át, míg végül 2007-ben nagy boldogan megtaláltam a helyet és el is készítettem a felvételt. Abban az évben októberben indítottam az első blogomat, a kezdeti lelkesedésben posztot toltam a végre realizált fotóból is. Gondosan leméreteztem az eredeti képet 480 pixel szélességűre, hogy beférjen a blog.hu általam használt egyszerű sablonjába:
Decay
Nem voltam egészen kezdő a digitális fotózásban, az első kompakt kamera után már egy ultrazoomot használtam. A képfájlokat, mint aki látott már adatvesztést, meg mint akinek a merevlemeze sem túl nagy, gondosan kiírtam CD-re. Legalább kettőre. Képzelheted a CD-halmokat az asztalom környékén… Abban az évben nagyot zuhant a winchesterek ára, elhatároztam, hogy beruházok én is egy nagyobbacskába, aztán nem hetente sütök CD-t, hanem évente egyszer DVD-t (mert alapvetően azért nem akartam lemondani a biztonsági másolatokról). A végül megvásárolt típust alkatrészkereskedelemmel és PC tuningolással foglalkozó barátom ajánlotta. „Nagyon megbízható típus, három év cseregarancia van rá!” – dicsérte. Szkeptikusan megjegyeztem, hogy mit csináljon a három év garanciájával, ha telepakolom a vinyót a képeimmel, aztán elszáll. [CENSORED] az újat, azon nem lesznek rajta a képeim.
És pontosan ez történt.
2007. december 26-án, karácsony másnapján – ami ugye nekem a születésnapommal van súlyosbítva – a winchester fogta magát, megállt és többé soha nem indult el. Az évből hátralévő öt napban terveztem amúgy, hogy DVD-re írom az éves termést.
Sustain
Hogy ép ésszel kibírjam, megpróbáltam értelmet adni a történetnek. Mit akarhatott közölni velem a Jóisten ezzel? Nem veszett el minden képem. Ami még benne volt a fényképezőgépben, az utolsó nagy családi karácsonyi ebéd, amin még mindenki, tényleg mindenki ott volt, annak a képei megmaradtak. Kata és Béla esküvőjének a képei megvoltak hiánytalanul. Nyáron Parajdon a drága Pali bácsi, a székely ezermester, bizony büszke volt a tudományára, minden este, amikor csíki sör mellett megnéztük az aznapi fotóinkat, mindet kiírta CD-re. Akkor úgy gondoltam, feleslegesen, de tiszteletből ráhagytam a derék góbéra. Az Isten ujja volt, amikor legközelebb mentünk, harcsabajsza alatt mosolyogva levette nekem a polcról, megvoltak azok is. Ami visszavonhatatlanul elveszett, az az évtizedeken át keresett bakonyi repceföld képe. Megmaradt a blogba feltöltött 480 pixeles változat, illetve egy laborban, professzionális gépekkel készített 24x36 cm-es nagyítás papíron (az erdeti kép 480 képpontnál szélesebb változata erről lett visszaszkennelve). A képeimet pedig azóta legalább három merevlemezen őrzöm, fizikailag különböző helyeken. Ha valakit érdekel, mesélek erről is.
Release
Maradt tehát az évtizedeken át keresett Tökéletes Kép fájó hiánya. Nos, én azóta zarándok lettem. Évente többször felkeresem azt a mezőt és fényképezem rendületlenül. Akár kalászossal vetették be éppen, akár ugaron van vagy hó borítja. Azóta a harmadik fényképezőgépem van. És mit szóltok hozzá, idén végre újra repcével vettették be a földet. Azt már látom, hogy ugyanolyan soha nem lesz még egyszer, úgyhogy a missziónak soha nem lesz vége. Szeretnék például egy teljesen hófödte verziót, arra ugye most várni kell kicsit. Jó lenne egyszer úgy elkapni, hogy éppen dolgoznak rajta. Vagy egy állat bóklászik...
Jöjjenek a képek, készítés szerint időrendi sorrendben. Most kicsit nagyobbak, mint 480 pixel.
